Azt játszom felnőtt vagyok…
Mit csinálnak a felnőttek? Hát ők már nagyok, és nem kell iskolába járniuk, és nem kell szót fogadniuk. Van szép házuk és pénzük, és azt vesznek belőle amit csak akarnak.De jó nekik! Van munkahelyük is… Attól félek egy kicsit… Ugye okos vagyok, és szépen beszélnek majd velem?
Azt játszom férjnél vagyok…
Mit csinálnak a férjek? Nagyon szeretik a feleségüket és vigyáznak rá. Mert erősek. Na itt egy fiú. Milyen jóképű. Ő pont jó lesz. Megmutatom mindenkinek milyen szép férjet találtam: látjátok? Kedves fiú, szép a mosolya. És hogy szeret engem! Na! Mutasd meg mindenkinek hogy szeretsz engem! Látjátok, engem ÍGY lehet ám szeretni! Gyere, most építsünk egy saját fészket, jajj de szép lesz! Nézd itt lesz az ágy, ott az asztal, nem, a szekrény oda nem illik, majd én megmutatom, látod itt pont jó! Hééé, ne rontsd el a játékot… Ma miért nem mosolyogtál rám? Mi a bajod? Gyere tedd amit a férjek szoktak. Mit-mit! Hát javítsd meg a dolgokat, csináld a kertet, hogy együtt gyönyörködhessünk benne. Kertészkedj hogy legyen friss gyümölcsünk. Készíts járdát, hogy ne legyen sáros a lábunk. Vágd a fát, hogy télen jó melegben legyünk. Majd este pihensz. Most nem a barátok a fontosak. Egy jó férj minden gondolata a család körül forog: a tiéd most miért nem? Már megint rosszkedvű vagy! Mindig csak a tv-t nézed, már nem is beszélgetsz velem… Mi bajod van? Most voltunk nyaralni. Ne kiabálj! Nekem te ne parancsolgass! Elrontod a játékom… Szia Klárika, peeersze, minden rendben, nagyon boldogok vagyunk, épp most voltunk nyaralni. Elárulom kisbabát szeretnénk…
Azt játszom anyuka vagyok…
Hah, gömbölyödik a pocakom. Ez olyan megható! Mindenki velem törődik, vigyáz rám, finomságokkal kínál és mosolyog. Soha nem voltam ilyen boldog. Én most valami fontos dolgot csinálok, látjátok? Itt ez a csöppség, milyen gyönyörű! Sose láttam szebbet! És én vagyok neki a legfontosabb, a világ közepe. Senkinek nem voltam még ENNYIRE a világ közepe. Nem is kell a világon semmi más, csak a kisbabám és én. Mi örökre összetartozunk, és örökre mi leszünk egymásnak a legfontosabbak! Mert az anyai szeretet örök! És a gyerekek is örökre szeretik az anyukájukat! Megírták már százmillió versben. És ott az anyák napja is! Anya csak egy van! És ez én vagyok! Én, én! Jajj micsoda gyönyörűség ez! Szaladj hozzám kis Kata! Így a jó, ölelj át szorosan! Na de ne toporzékolj a bolt közepén kérlek, ez olyan kínos, mások is látják! Tanulj jobban kérlek, így nem leszel kitűnő tanuló, mi lesz így belőled? Persze Klárikám, a Kata szuper intelligens, biztos egyetemre megy majd, hova máshova? Most nem mehetsz buliba, fontosabb dolgaid vannak! Nekem ki fog segíteni, ha már így ráérsz? Hűtlen vagy? Nem szeretsz már? MIért rontod el te is a játékom? Muszáj tovább tanulnod, az nem lehet hogy csak egy eladó lesz belőled. Jajj mindjárt megszakad a szívem. Férjet kéne már szerezned…
Még játszani szeretnék…
Hát Klárika, az a baj, hogy a férfiak már nem olyanok mint régen. Ez a szerelem dolog egy nagy kamu. Mind egyformák, megbízhatatlanok és lusták. A mai gyerekek meg életképtelenek. Nem tudják hogy kell elkezdeni felnőtté válniuk. Csak ülnek otthon és néznek ki a fejükből… Milyen világ ez? Öregszünk Klárikám! Itt a változó kor, mennyi nyűggel jár…
„Apa… Én nem erről álmodtam. Az lenne jó, ha az öledbe ülhetnék, te átölelnél, és nem lenne gond, meg ez a sok baj… Semmi nem olyan ahogy megálmodtam. Olyan gonoszak az emberek, direkt nem akarják látni bennem, hogy milyen kedves kislány vagyok. Csúnyákat mondanak pedig nem is ezt érdemlem. Én JÓ VAGYOK!!! Mond meg nekik apa…”
