Mondták már, hogy szűk látókörű vagy? Megsértődtél rajta? Még szép… Ez ellen mindenki tiltakozik! Főleg az, aki valóban szűk látókörű… 🙂
Rejtő Jenő szerint „A szűk látókörű emberek nagyon keveset tudnak, de azt alaposan.”
Miről is van szó valójában?
Arról, hogy a többféle lehetséges gondolkodásmódból jellemzően csak egyet használsz. Pedig éppen 6 félére lenne lehetőséged! Ha mind a 6 féle mechanizmus a sajátod lenne, akkor a „Nem látsz tovább az orrodnál!” megjegyzésre ezt válaszolnád: „Ó, miért gondolod ezt?”. És valóban kíváncsi lennél a válaszra…
Van egy főnök, aki mindig elfoglalt, így rövid utasításokon keresztül kommunikál a munkatársaival – senki nem szereti. Kivéve egy kollégát, aki szintén nem bőbeszédű. Mi történik ilyenkor? Csupán annyi, hogy a főnök gondolkodásmechanizmusa informatív jellegű, a munkatársaké pedig érzelmi alapú. A megértő kolléga gondolkodásmódja egyezik a főnökével, így teljes köztük a béke. 🙂
Ha a feleség nyaralni menne, és ecseteli a várható élményeket, a férj pedig csak sorolja a kifogásait, hogy a szállás drága lesz, útközben forgalmi dugó várható, az időjárás pedig elromolhat, akkor garantáltan kölcsönös meg nem értés és megbántottság marad a tervezgetésből. Mi volt a baj? Hogy a feleség pozitív aspektusból, a férj pedig kizárólag a lehetséges veszélyekre koncentrálva vizsgálta meg a kérdést… Értékítéletük teljesen eltérő volt, és fanyar hangulatban adták föl a beszélgetést…
Az elme a legvalószínűbb módon értelmez egy helyzetet. Ezt a valószínűséget az eddigi tapasztalataink és a jelenlegi szükségleteink határozzák meg, és az a jelentősége, hogy ne kelljen azon filozófálgatnom, hogy ha esik kinn az eső, kell-e esőkabát? Fölveszem és kész…
Azonban előfordul, hogy az „automatizált gondolkodásom” úgy nyilvánul meg, hogy az kárt okoz nekem. Pl. ha a párommal felrakott „lemez szerű” veszekedéseink vannak – „úgyis tudom mit gondolsz erről, úgyis tudom mit fogsz mondani” – akkor érdemes megállni és tudatosítani magamban: mit csinálok most? Hova haladok? Logikus gondolkodás szerint igazam van. És ezt próbálom – folyamatosan még logikusabban – magyarázni a páromnak. Tehát állok egy gödörben, és elszántan dolgozom rajta, hogy eljussak hozzá – ások ezerrel – de attól még ugyanabban a gödörben állok, csupán egyre mélyebben… És ő továbbra sem ért engem… (Az olajfúrókat valószínű nem kell meggyőzni, hogy ha rossz gödörben állnak, kezdjenek új lyukat fúrni…)
A parttalan viták általában abból születnek, hogy a két fél képtelen odafigyelni, és átvenni a másik gondolkodásmódját. Vitatkozni mindenki tud, de mi van akkor, ha azért vitatkozunk, mert nem ismerünk más módszert? Előfordulhat, hogy valahogy mégis egyezségre jussunk? Edward de Bono szerint ez könnyen lehetséges! A lényeg, hogy felfogjuk, és elismerjük, hogy nem csak nálunk lehet az igazság. Ha egészséges nyitottsággal megvizsgáljuk a helyzetet – a partner gondolkodásmenetén keresztül is -, akkor a beszélgetés nagyon eltér az „egocentrikus ” és a „harcközpontú” vitamódszertől.
Ha valaki az érzelmeiről beszél, nem söpröm le azzal, hogy ez nem logikus. Ha valaki egy dolog előnyeiről beszél, nem akarom meggyőzni hogy ez „hülyeség”, mert ott a sok buktató is. Ilyenkor egyszerűen olyan mintha
nem abba a terembe lépnénk be, ahová a társunk hívott, hanem egy másikból kiabáljuk át, hogy nincs igaza…
Ha a társam mellé lépek, akkor azt mondom: „Hmmm, te ezt érzed? Én meg ilyenkor ezt érzem…” vagy „Szerinted az az előny, hogy…? Szerintem ez igaz, sőt még az is előnyös, hogy…” Majd áthívhatom az én termembe, ahol együtt megnézzük a várható nehézségeket is… Valójában rengeteg új ötlet keletkezik, ha az ember kénytelen újraértékelni a régi elképzeléseit!
6 féle gondolkodásmód létezik, és azért léteznek, hogy használjuk őket kombinálva! Ha viszont engedjük, hogy csak 1-1 váljon uralkodóvá – akkor kiérdemeljük a „begyöpösödött” gondolkodású jelzőt, mert akkor mások felé elzártuk a megértés lehetőségét.
Most lássuk mit okoz ha a komplexitás helyett ragaszkodunk az egysíkú gondolkodásmódunkhoz:
- A mindig logikus: a legbiztonságosabbnak tartott gondolkodásmód, mert kizárja az érzelmeket. Erre erősít rá a mai iskolarendszer is, és a munkahelyi elvárások is. Férfiak előszeretettel használják – különösen akkor, ha a családban a férfias viselkedés meghatározása úgy szólt, hogy „csak a lányok sírnak”… – Ezek az emberek az érzelmi szegények, akiknek kifejezetten terhes más emberek érzelmi megnyilvánulása.
- A mindig érzelmi gondolkodású: folyamatosan „szeret, nem szeret” játékot játszik. Szépen szóltál: szeretsz. Meccset nézel: nem szeretsz. Rám mosolyog a főnök: szeret. Csak úgy elment mellettem a munkatársam: nem szeret. Ha megdicsérsz: szeretsz. Ha mások előtt NEM dicsérsz: nem szeretsz. – Ezek az emberek az érzelmi beszűkült gondolkodásmódjukkal lesznek a mindenen megsértődős emberek. Folyamatos érzelmi visszaigazolásra vágynak, anélkül elveszettnek érzik magukat.
- A kritikus: gondolkodási mechanizmusa: miért NE? Ha valami ismeretlen, az csakis veszélyes lehet. Először lőjük le, aztán megtudjuk miért jött? Hitvallásuk: „az élet nem habostorta” – és erre százmillió féle igazolást lehet találni. Azonban ez a gondolkodásmód folyamatos önvédelemre késztet – és ha egyfolytában védekezünk, akkor hol lesz az a hely (és ember) ahová biztonságban és nyugalomban hazaérkezhetünk?
- Az érték kereső: igen, de… Pocsék az idő. Igen, de akkor leülhetek a kandalló elé. Nagyon csúnyán beszél veled a férjed! Igen, de milyen jó, hogy VAN férjem, mindent megcsinál a ház körül. – Az ilyen ember folyamatosan, céltudatosan értéket keres egy jelenségben. Pozitív és optimista… de a felmerülő problémákat hajlamos az asztal alá söpörni, elkendőzni, eltitkolni. „Nem látom, nincs is” alapon. Viselkedése roppant zavarba ejtő (nem reális, nem őszinte, esetleg naív) lehet mások számára.
- A kreatív: irigylésre méltó gondolkodásmód. Ez az alternatívák, lehetőségek gondolkodásmódja. Miért történt ez? Mi lehet a magyarázat? Folyamatos inspiráció keresés jellemzi. Uralkodó gondolkodásmódként kissé csapongó viselkedést eredményezhet, mert a túl sok lehetőség miatt nehézkessé válik egy konkrét cél követése, de összességében nagyon izgalmas és hatékony gondolkodásmód. (Amiért kevés emberre jellemző az a gyerekkori lelki sérülésekre – a világkép megrongálódására – vezethető vissza.) Ez a gondolkodásmód nyitja meg előttünk a változásra való képességünket!
- A folyamatirányítás gondolkodásmódja: ez a tudatos ember gondolkodásmódja. Életvitelére jellemző, hogy minden folyamat elején eldönti mit szeretne, majd tudatosan megvizsgálja a kérdést a többi gondolkodásmód szerint is. Az ilyen ember egyszerre koncentrált, logikus, de empatikus, mérlegeli a várható jó és rossz hatásokat, nyitott az elméje új módszerekre (változásra is !!!! ). Képessé válik a döntésekre. Képes lesz elemezni egy-egy döntése következményeit – azaz képes a felelősségvállalásra! Nem dől össze a világ ha valami nem sikerült – kezdi újra, a tanultakat felhasználva, és új információkat kezd keresni…
A konfliktusok kellenek az életünkbe. Mert azok megoldásával tanulunk, fejlődünk. Ha azonban egyetlen uralkodó gondolkodásmód szerint élünk meg minden konfliktust, akkor az magatehetetlenné és lehangolttá tesz.
Ha egy helyzet megoldhatatlannak tűnik, akkor még mindig tudok valamit tenni: magamon változtatok!
Fogok egy papírt. Ráírom a 6 féle lehetséges gondolkodásmódot, és mindegyiknél megkérdezem saját magamtól: használom én ezt? Megvizsgáltam a helyzetem ebből a szemszögből? Ha nem, akkor jelen pillanatban a dolgom az, hogy erre a kihasználatlan területre koncentráljak! A második jó tanács: alkalmazás közben ügyeljünk a sorrendre! Ha érzelmi gondolkodásból indítok egy vitát, abból nehéz lesz visszaváltani logikusba. Magyarul, ha előbb jól megsértelek, és leminősítelek, utána döcögős lehet a higgadt tényfeltárás…. Számíthatunk némi pokolba küldésre is…
Ugyanígy igaz az is, hogy ha valaki elém tárja a kreatív gondolatait, ne vegyem elő azonnal a kritikus gondolkodásom, mert alapból letöröm vele a másik szárnyalását – észre sem véve, hogy valójában csupán a saját szintemre akarom visszahúzni…. Különösen igaz ez a gyerekek fantáziájára! (próbáljunk arra gondolni, milyen lehetőségek nyílhatnak meg majd felnőttként ezzel a gondolkodásmóddal! 🙂 )
folytatás…
